Winkfein Csaba

Ez az összeállítás azzal a céllal született, hogy objektív számok és tényszerű adatok segítségével bemutassa az elmúlt két kormányzati ciklusban elért eredményeket. A téma nagyságára való tekintettel ezt a munkát igyekeztünk úgy elvégezni, hogy az elért eredményeket szemléletes grafikonok és ábrák egészítsék ki a jobb érthetőség és a felhasználó barát szerkezet érdekben. Mindez valamennyi polgár közös törekvésének köszönhető, és a baloldal büszkén vállalhatja ezeket.

Eredmények 2002-2010

Összefoglaló

Az MSZP vezette kormányok 2002 óta, a szociális igazságtalanságokat orvosló kezdeti intézkedések után számos lényeges változtatást hajtottak végre az állami ellátórendszereken, aminek köszönhetően megnőtt az emberek jövedelme, erősödött a szociális rendszer, szűkültek a jövedelmi különbségek. A kormány elsőként a 100 lépés programjával már 2005-től megkezdte az állam működésének modernizálását. 2006-ban, a magyar baloldal, történelmi választási sikere után újból egyensúlyi pályára állította a költségvetést, közben a közszolgáltatások szinte minden területére kiterjedő átfogó reformokat, változásokat indított el.

Az elmúlt 8 évben az egészségügytől az oktatáson és az államigazgatás egészén át a honvédelemig több és mélyebb reform indult el és zajlott, mint az azt megelőző másfél évtizedben. Ezalatt a baloldal tovább védte a szociális biztonságot és kitartóan érvényesítette a szolidaritás elvét. Mindeközben az európai uniós támogatások segítségével minden korábbinál több forrást – 2004 és 2013 között összesen 7 ezer milliárd forintot – fordítunk a magyar vállalkozások, civil szervezetek erősítésére, munkahelyteremtésre, a mezőgazdaság és a környezetvédelem támogatására, az infrastruktúra továbbépítésére, az államigazgatás átalakítására, az elektronikus közigazgatás és a települések fejlesztésére, valamint az egészségügy és az oktatás modernizálására, a kulturális értékek gyarapítására.

Mindennek már most számos, a mindennapokban, az emberek számára közvetlenül is érzékelhető eredménye és haszna van. A világgazdasági válság visszavett ezekből az eredményekből, de még így is majd’ minden területen jelentős volt a javulás nyolc év alatt. Akkor is fontos eredmények ezek, ha egy sor kérdésben az ellenzéki reformellenesség, a végletekig kiélezett belpolitikai helyzet, a kormányzati lépések sokszor elégtelen előkészítése és megvalósítása miatti nehézségek, valamint a hektikus világgazdasági körülmények megakadályozták a továbbhaladást néhány kulcsterületen.

A világgazdasági válság miatt azonban a költségvetési egyensúly megőrzése és a gazdasági stabilitás visszaszerzése a korábbiaknál is drasztikusabb beavatkozást igényelt. Az azonnali válságkezelő és takarékossági lépésekkel megőriztük a költségvetés stabilitását, megerősítettük a bizalmat Magyarország iránt, mindeközben pedig a lehetőségekhez mérten enyhítjük a válság hatásait, védjük a munkahelyeket, támogatjuk a vállalatokat, enyhítjük a devizahitelesek terheit és segítjük a legnehezebb helyzetben lévő embereket.

De a gazdasági válság mellett kezelni kell azokat a mélyen húzódó szerkezeti gondokat is, melyek hosszú ideje nehezítik az ország fejlődését és amelyek miatt a gazdasági krízis jóval súlyosabban érinti Magyarországot, mint más országokat. Ezért 2008-tól nem egyszerűen takarékosságot kellett végrehajtani, hanem mélyreható szerkezeti változásokat kellett megindítani valamennyi nagy ellátórendszerben: a nyugdíjak, a szociális juttatások, a családtámogatások, az otthonteremtés területén. Mindezek a lépések teremtették elő az adócsökkentés fedezetét, ami a keresetek növekedését, a munkahelyek megőrzését, a vállalkozások talpon maradását és megerősödését szolgálja, és mindez együtt alapozza meg a mielőbbi tartós növekedést.

A kormány felelősséggel vállalta a válságkezelés feladatát: meghoztuk a gyakran nehéz, de mindenképpen szükséges döntéseket és végigvisszük a megkezdett változtatásokat. Mert ezek szolgálják az ország hosszú távú érdekét, a továbbhaladást.
Az elmúlt 8 évben az ország történetében szinte példa nélkül álló ütemben és a gazdaság lehetőségeit meghaladó mértékben emelkedett a lakosság jövedelme, bővült a fogyasztás, javultak az életkörülmények. Bár a 2006-2008. évi kiigazítás során megtorpant a jövedelmek növekedése, a világgazdasági válság pedig 2009-ben elkerülhetetlenül vezetett a jövedelmek csökkenéséhez, ma látványosan és érzékelhetően jobban élnek az emberek, mint nyolc éve. Az eltelt 8 évben az emberek kárpótlást kaptak a rendszerváltás után elszenvedett áldozataikért.
A magyar gazdaság egyik legnagyobb strukturális problémája a foglalkoztatás alacsony szintje. A rendszerváltás éveinek gazdasági krízise, a magyar gazdaság sokkszerű átalakulása néhány év alatt közel másfél millió embert lökött ki a munkaerőpiacról. Ugyan a mélyponthoz képest két-háromszázezer fővel emelkedett a foglalkoztatottak létszáma, de 2000-től nemzetközi összehasonlításban is alacsony szinten beragadt. A foglalkoztatás érdemi növelésében – hasonlóan a korábbi kormányokhoz – az elmúlt két kormányzati ciklus sem hozott átütő sikert, de a nemzetközi gazdasági válság kirobbanásáig emelkedett a foglalkoztatottság szintje, javult a foglalkoztatás szerkezete, fehéredett a munkaerőpiac. A 2008-ban a foglalkoztatottak átlagos száma lényegében azonos volt a 7 évvel korábbival. 2001-ben a foglalkoztatottak átlagos száma 3 millió 868 ezer fő volt, 2008-ban 3 millió 879 ezer fő. A gazdasági krízis miatt azonban 2009. I. félévében az egy évvel ezelőttihez képest már közel 90 ezer fővel csökkent az alkalmazásban állók száma.

Az MSZP kormányzásának 8 évében jól elkülöníthető gazdaságpolitikai szakaszokra bontva fejlődött a magyar gazdaság. Az első évek fenntarthatatlan struktúrájú növekedését követően egészségessé vált a növekedés szerkezete, megkezdődött a tartós egyensúly feltételeinek strukturális reformokkal történő megteremtése. Bár a világgazdasági válság Európa többi országához hasonlóan Magyarországon is a gazdaság teljesítményének drámai visszaesését okozta, 2010-ben az ország összes jövedelme még így is 16%-kal haladja meg a 2001. évi szintet. Az egyensúlyt őrző válságkezelő politikának köszönhetően a nemzetközi válságot követően, 2011-től Magyarország Európa leggyorsabban fejlődő, gyorsan felzárkózó országai közé tartozhat.

Az elmúlt években Magyarország történetének egyik legnagyobb fejlesztési programja indult el. Hazánk 2004-től uniós befizetéseinek többszörösét használhatja fel. 2004-2006. közötti I. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében a hazai társfinanszírozással együtt összesen 670 milliárd fejlesztési forrás felhasználására nyílt lehetőség, amit Magyarország maximálisan kihasznált. Az utófinanszírozást is figyelembe véve már a programok többsége lezárult, az eredeti keret egészét kimerítették és kifizették a hatóságok. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében 2007-2013. között a hazai társfinanszírozással együtt összesen 7 000 milliárd forintnyi fejlesztés valósulhat meg az Európai Unió támogatásával. Magyarország az elsők között volt a fejlesztési terv elfogadtatásában, az első pályázatok kiírásában és a kifizetések megkezdésében.
A magyar állam polgárai és a vállalkozások jövedelmeinek nemzetközi összehasonlításban viszonylag magas hányadát központosítja és osztja el újra. Ez túlzottan terheli az adófizetőket és az egyik legnagyobb gátja a növekedésnek. Az eltelt évtizedek kormányai kerülték az érdemi változást eredményező reformokat, mivel azok súlyos érdekütközésekkel jártak volna. Mindez az eltelt két évtizedben szükségségképpen vezetett az államháztartás egyensúlyának ciklikus felborulásához, a kiadásoknak a bevételeket lényegesen meghaladó szintjéhez.

2006 nyarán a kormány szakított elődei halogató, konfliktuskerülő politikájával és az állam működésének valamennyi területére kiható változásokat indított el. 2006-2008. között olyan horderejű reformok sorozata indult el a 800 ezer alkalmazottat foglalkoztató és az ország jövedelmének több mint felét újraelosztó állam egész tevékenységében, mint amire a megelőző 16 évben együttesen sem került sor. E változások eredményeként kisebb létszámmal és hatékonyabban működik az állam, mint korábban. 2008-ban a GDP több mint 3%-ával, közel 1000 milliárd forinttal költött kevesebb az államháztartás mintha maradt volna a 2006-os, kiigazítás nélküli kiadási szint. Az azóta hozott lépések pedig még nagyobb arányban csökkentették az állam működési kiadásait.

A rendszerváltást követően az elmúlt 8 évben következett be a legtöbb intézményi változás az egészségügyben. Az első években nagy reformok nélkül sor került a korábban működőképessége határára került egészségügy talpra állítására. A 100 napos program 50%-kal emelte az egészségügyi dolgozók bérét, konszolidálta a kórházak adósságát, a valóságos szintre emelte a kétéves költségvetés irreálisan alacsony előirányzatait. Az egészségügyi kiadások rohamos növekedését hosszabb távon korlátozó, igazságosabb és színvonalasabb egészségügyi ellátást biztosító intézményi átalakításokra azonban csak 2005-től került sor. A kormány már 2005-ben döntött az egészségügy biztosítási alapjainak megerősítéséről. 2006-ban indultak meg az egészségügy valamennyi szereplője - az állam, a biztosító, a biztosított, a betegek, az egészségügyi szolgáltatók, a gyógyszergyártók és forgalmazók - felelősségét, kötelezettségét, jogait, érdekeltségét érintő átfogó reformok. A reformfolyamat eddigi eredményei – bár néhány elem politikai csaták áldozatává vált – bizonyítják a járulékfizetési fegyelem megerősítésével és a közös befizetések hatékonyabb felhasználásával lépésről-lépésre javítható az egészségügyi ellátás színvonala.

Az elmúlt másfél évtizedben oktatási rendszerünkben számos ellentmondás halmozódott fel. Csökkenő gyereklétszám mellett romlott a közoktatásból kikerülők tudásszintje; megnégyszereződött a felsőoktatásban tanulók létszáma, de az intézmények egyre nagyobb arányban bocsátanak ki nem kielégítő tudású, és rossz struktúrában képzett hallgatókat; a szakképzés alacsony színvonala miatt a vállalkozások egyre kevésbé találnak képzett szakembereket. Ami ennél is nagyobb probléma: az oktatás ma nem mérsékli, hanem konzerválja és felerősíti a társadalmi különbségeket.

Az elmúlt évek reformlépései egyidejűleg kívánták emelni a köz és felsőoktatás színvonalát és egyben csökkenteni a ma még meglévő hatalmas esélykülönbségeket. 2002 után a kormányzat mindent megtett azért, hogy a származásból, szociális helyzetből, térségbeli különbségekből adódó hátrányokat kiküszöbölje a közoktatásban. Megvalósította az ingyenes tankönyv-ellátást, amely még ma is jár a diákok felének; ingyenes és kedvezményes étkeztetést, valamint integrált oktatást vezetett be; igyekezett kiküszöbölni a szegregációt, továbbá felzárkóztató és tehetséggondozó programokat indított be. Bevezette a bolognai rendszert a felsőoktatásban, és átalakította annak finanszírozását és szerkezetét. Ennek köszönhetően mára a hallgatók és az intézmények is a piacképes diploma és versenyképes tudás megszerzésében váltak érdekeltté. Megteremtette a munkáltatói igények és a szakképzés közötti állandó kapcsolatot, hogy az oktatás igazodjon a gazdaság valóságos igényeihez.
Az agráriumban több örökölt, sok esetben strukturális probléma jelentkezett az elmúlt évtizedekben. Döntően a tartósan nyíló agrárolló következtében a gazdálkodók jövedelemhelyzete nem volt kielégítő, pénzügyi helyzetük javítására állami beavatkozás vált szükségessé. Az ágazatban dolgozók keresete a többi ágazatétól lényegesen elmaradva, továbbra is mélyen a nemzetgazdasági átlag alatt volt. Az agrárgazdaságról szóló 2001. éves jelentéséhez kapcsolódó állásfoglalásában fogalmazta meg az Agrártanács, hogy az EU-csatlakozáshoz szükséges jogharmonizáció véghezvitele, a szükséges intézményrendszer kiépítése, a támogatási és szabályozási rendszerek reformja nem történt meg, ez pedig veszélyeztette az EU-adminisztrációhoz való csatlakozásunkat, így a támogatások elérhetőségét is.

Abban többé-kevésbé egyetértés van, hogy a magyar önkormányzati rendszer reformra szorul, a mikéntjében és a mértékében viszont már hiányzik a konszenzus. A reform kérdése még akkor is aktuális, ha az önkormányzati rendszer stabil, erős, kiállta az idő próbáját, nem lehet azonban tagadni, hogy lényeges elemeiben megújításra szorul. A kormány kidolgozott reformelképzelésekkel, jogszabályi javaslatokkal rendelkezik, melyeket 2006 óta érvényesíteni próbál, azonban a 2/3-os parlamenti támogatás hiányában az átfogó reform nem valósulhatott meg.
A különböző közvélemény-kutatások és vizsgálatok adatai tanúsítják, hogy a lakosság többsége összességében pozitívan értékelte a Rendőrség tevékenységét 2002 és 2009 között. A bűnözés csökkent az országban, azonban a nagyobb lakossági elvárások miatt még számos feladat vár megoldásra a területen.

Magyarország rendszerváltozás utáni külpolitikájának alapvető törekvése volt az euro-atlanti integráció. E példaértékű, a kormányzati ciklusokon és a politikai szférán is túlmutató nemzeti-társadalmi összefogás eredményeként 2004. május 1-jén Magyarország ismét bekapcsolódott az európai fejlődés fő áramába.