Önkormányzatok

Abban többé-kevésbé egyetértés van, hogy a magyar önkormányzati rendszer reformra szorul, a mikéntjében és a mértékében viszont már hiányzik a konszenzus. A reform kérdése még akkor is aktuális, ha az önkormányzati rendszer stabil, erős, kiállta az idő próbáját, nem lehet azonban tagadni, hogy lényeges elemeiben megújításra szorul. A kormány kidolgozott reformelképzelésekkel, jogszabályi javaslatokkal rendelkezik, melyeket 2006 óta érvényesíteni próbál, azonban a 2/3-os parlamenti támogatás hiányában az átfogó reform nem valósulhatott meg.


• 2007-ben létrejött a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fóruma (KÖEF). Ezzel biztosítottá vált az önkormányzati érdekszövetségek és a kormányzat folyamatos párbeszéde, amelynek a költségvetések és az önkormányzati rendszer tervezett megújítása kapcsán volt különös jelentősége.


• 2007. január 1-től megtörtént az államigazgatási szervezetrendszer nagy részének regionális alapokra helyezése. A hivatalok regionalizációja megvalósította a hozzá fűzött minőségi, hatékonysági, és pénzügyi előnyöket: kisebb, költségtakarékosabb, átláthatóbb és ellenőrizhetőbb, szakmailag színvonalasabb munkát folytató szervezetrendszer jött létre. 2009. január 1-től létrejöttek a regionális államigazgatási hivatalok, mint a Kormány területi államigazgatási szervei, melyek a törvényességi ellenőrzést kivéve a közigazgatási hivatalok jogutódai.


• A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvényt az Országgyűlés 2004. november 2-ai ülésnapján fogadta el, s az 2004. december 1-jén lépett hatályba. Mára az ország egészében kialakult és megerősödött a többcélú kistérségi társulások rendszere. Számuk a 2004. évi 95-ről 173-ra emelkedett 2008-ban, azaz mára minden kistérségben létrejött a többcélú társulás, ahol azt létre lehetett hozni.

  • A kistérségi rendszer kiteljesítésében jelentős szerepe van a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításának. A módosítás új jogintézményként jelölte meg a kistérségi területfejlesztési tanácsot. A szabályozás megteremtette a kapcsolatot a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvénnyel, hiszen meghatározza, hogy a kistérséghez tartozó valamennyi önkormányzat részvételével működő többcélú kistérségi társulás elláthatja a kistérségi fejlesztési tanács feladatkörét, így ebben az esetben nincs szükség párhuzamos intézményrendszer működtetésére.
  • A többcélú kistérségi társulás a települési önkormányzatok legintenzívebb együttműködési formáját jelenti, hiszen a társuló önkormányzatok a térségi kezelést igénylő feladat- és hatásköreiket láthatják el jogi személyiségű társulás keretében. A többcélú kistérségi társulást alkotó önkormányzatok képviselő-testületei a Ktt.-ben felsorolt feladatcsoportok közül saját döntésük alapján választhatják ki, hogy a társulási megállapodásba mely feladatok közös ellátásának biztosítását jelölik meg.
  • A társulási kedvet anyagi ösztönzők segítették. Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság éves költségvetéseiről szóló törvényekben eredeti előirányzatként a 2004. évre 9,5 milliárd Ft-ot, a 2005-2006. évekre 15,4-15,4 milliárd Ft-ot, a 2007. évre 19,3 milliárd Ft-ot, a 2008. évre 28,1 milliárd Ft-ot biztosított a megalakulás és a közös feladatellátás ösztönzésére.
  • A 2009. évben a központi költségvetés közel 30,8 milliárd forint (30 752,6 millió forint) normatív, kötött felhasználású támogatást biztosít a társulások működésének általános támogatásához, valamint az általuk biztosított közszolgáltatási (közoktatási, szociális, gyermekjóléti, belső ellenőrzési, mozgókönyvtári) feladatok ellátásához.


• A helyi önkormányzatok GDP-hez viszonyított kiadási szintje az állami költségvetésen belül 2002. év óta 12-13% körül állandósult. Eközben a központi költségvetési támogatások összege 2002-2009 között 537 Mrd forintról 1290 Mrd forintra, vagyis közel két és félszeresére emelkedett.